A titokzatos kertész

A Szeretetkert nem magától szépül meg. Amikor a reggeli fény végigsiklik az ösvényeken és a virágágyásokon, valahol a háttérben már ott van egy csendes jelenlét, amely gondoskodik arról, hogy a kert újra és újra otthon lehessen mindannyiunk számára.

Vannak, akik szerint hajnalban érkezik. Mások esküsznek rá, hogy csak kedden és pénteken látták. A legtöbben azonban egyáltalán nem találkoznak vele. Csak a nyomait veszik észre. A frissen gereblyézett ösvényt. A megmetszett bokrokat. A gondosan meglocsolt virágokat. A pad körül összeszedett faleveleket.

A Szeretetkert ugyanis látszólag magától szépül. Pedig van valaki, aki hetente kétszer csendben végigsétál a kerten, és gondoskodik róla.

A titokzatos kertész.

Nem tart előadásokat. Nem szervez programokat. Egyszerűen csak figyel. Figyeli a növényeket, az évszakokat, a kert ritmusát és azokat az apró dolgokat, amelyeket mások talán észre sem vesznek. Mire a látogatók megérkeznek, a fű már le van nyírva, a virágok rendben vannak, a padok várják a beszélgetéseket, és a kert készen áll arra, hogy újabb történeteknek adjon otthont.

Azt beszélik, hogy a Szeretetkert nem is lenne ugyanaz nélküle. Bár a legtöbben nem tudják a nevét. Talán ez így van jól. Mert vannak emberek, akik akik észrevétlenül teszik szebbé a világot.